Hogyan vegyük rá a párunkat, hogy higgyen, akkor, ha ellenzi a spiritualitást?!
A legrosszabb amit tehetsz egy ilye helyzetben, ha nekiesel a párodnak, és követeled, hogy higgyen abban, ami számára elképzelhetetlen. De akkor mit tegyél? Igen, a türelem, itt is sokat segít, de a már spirituális úton elindult személy még nem biztos, hogy a türelmet magas szinten tudja megélni.
Nagyon kellemetlen érzés az egyedüllét, hogy nem tudod hova, kihez fordulj, hogy titokban kell tartanod azt, amivel szíved szerint szabadon foglalkoznál, ami érdekel, és amerre számos ajtó nyílik, hogy egyre többet tudj, egyre többet tapasztalj.
Ha már hallasz, látsz, érzel fura dolgokat, akkor elindultál.
Ha a környezeted bolondnak néz, akkor már úton vagy.
Nincs mitől félned! Sokszor annak a legnehezebb elmondani, mi is van velünk, akit a legjobban szeretünk.
Amikor egy pár összekerül, azaz egymás mellé sodorta őket az élet, akkor valami okból együtt kell megoldaniuk bizonyos feladatokat. Ott megjelenik a szeretet, a család egysége, a harmónia.
Amikor a pár egyik tagja „felébred”, azaz nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy különös képességei vannak, és ezt a másik fél elutasítja, és nem szeretettel kezeli ( legtöbbször mert fél, hogy a harmónia megbomlik) , akkor szimplán megteremti a saját félelmét. Tudatnunk kell a másikkal, hogy nincs semmi baj, egyszerűen csak fejlődünk. Részesei vagyunk az életnek, a folyamatos változásnak, áramlásnak.
Na és hogyan mondjam el? Meg fog ijedni!? Igen, lehet.
Tálald okosan. Gondold át mit szeretnél mondani, és milyen szavakat használni.
Elmondom én hogy közelíteném meg (volt pár ajtó becsapás az orrom előtt, mert egy alakuló kapcsolatban túl korán mondtam el, hogy „varázsolok”):
Elmondanám, és érzékeltetném vele, hogy szeretem, és őt is erre inspirálnám. Ehhez természetesen nem a legmegfelelőbb időpont amikor a népes család a nyakunkon ugrál. 🙂
Megkérdezném, hogy mi bántja, mi zavarja? Mitől fél? Majd elmondanám neki, hogy minden változik, egy dolog állandó a szeretet, ami bennünk él, és ami körülvesz bennünket. Ami összeköt bennünket, mert nem véletlenül ő az én párom, és fordítva.
Elmondanám neki, hogy akkor tudunk előre haladni a mi kis életünkben, akkor fejlődünk, gazdagodunk, ha ezt a szeretet tápláljuk, óvjuk, védjük. Elmondanám neki, hogy azzal, hogy fura dolgokat hallok, látok, én is megijedek, de tudom, hogy milyen módon oldhatom fel ezt a félelmet, mégpedig azzal, ha a szeretetemmel ölelem körül. (Lakás védelem!) Ha a szeretetet lüktetem nap mint nap az otthonunkban, akkor hatástalanítok minden ártó szándékot, (Tér tisztítás), és ha éppen hallok valamit, arra figyelmeztet, hogy még több szeretetre van szükség, mert elhangoltam, lazultam,….stb. (Érzékelés, jelez, ha gond van!)
Majd elmondanám neki, hogy ez a Mi otthonunk, és kevés, ha csak én áramoltatom a szeretet. Szükségem van a segítségére! Szükségem van a szeretetére, a gondoskodására, a harmóniánk éltetésére.
Hagynám, hogy elgondolkozzon ezen, szelíden kérném őt erre, megérinteném, mosolyognék, és engedném, hogy megöleljen.
Ha fontos neki a Ti egységetek, segíteni fog neked. (A védelmeid 100%-osak lesznek, a korábbi 50-70%-tól eltérően)
Szeressétek egymást és magatokat emberek!
Melinda
