Akkor és csak akkor leszel szabad, ha átléped a saját korlátaidat. Mik ezek a korlátok? Mindenkinek egyéni…az a korlát, amit tudod, hogy megléphetsz de valami mindig visszatart. Ez a valami leggyakrabban a félelem. Félünk az ismeretlentől, félünk az újtól, félünk a jövőtől…..és persze félhetünk emberektől, tárgyaktól, állatoktól….
Megtapasztaltam milyen az amikor átlépem a saját korlátaimat. Milyen az amikor az Egóm nem ural! Hazudnék, ha azt mondanám könnyű, de valahol mégis könnyű. Az oda vezető út az ami igazán nehéz. Adok egy tippet, NE AKARD! Ha valamit akarsz, az nem szívből teszed, azt az Ego uralja. Szívből szeretettel tedd meg ezt a lépést magadban, magadért. Meg kell tanulnod elengedni a múltat, szeretettel, köszönj el attól, ami már nem szolgál. Nem lesz üresség, mert szeretettel fogadod az újat, ami tovább lendít, ami támogat az utadon. Majd ha már nincs rá szükséged ezt is elengeded…..lágyan, szeretettel:)
Lehet hogy a korlátaid nem is fizikai korlátok, csupán mentális korlátaid fizikai kivetülése. Érdemes megnézni a múltad, előző életeid, mit hozol magaddal, a választott sorsfeladatodon kívül, mi az amit már életek óta cipelsz, és elérkezett az ideje, hogy elengedd?
Körülbelül egy hónapja megtörtént számomra a váltás, 4 átkot engedtem el, amelyek előző életeimből és a mostaniból is rámrakódva alakították azt úgy, ahogy nekik tetszett. Le a kalappal, gyönyörű és lelkiismeretes munkát végeztek. Megtapasztalva nélkülük a világot, olyan mintha újszülött lennék ezen a Földön. Én vagyok, de valahogy másképp. Tisztább, fényesebb szabadabb.
Ma kis családommal ellátogattunk a Természettudományi Múzeumba, több mint 3000 ember közül csendesen szemléltem az életet…. Rengeteg érdeklődő eleven kisgyerek, és sok megfáradt szülő között rá kellett ébrednem: már nem félek az emberektől. Mosolyogtam, és az emberek ha épen átláttak a tömeg adta borúfátylukon, vissza mosolyogtak:) Emlékszem arcokra, hangokra….Ki tudja, lehet Te is pont ott voltál…..talán összenéztünk a Mamut mögötti szabad területen a korlátoknál.
Régen féltem a hüllőktő, a bogaraktól, a traktoroktól és a magánytól. Féltem, hogy ha másképp gondolkodom, mit a többség, akkor kilógok a sorból, és egyedül, maradok. Most újra felfedezem a világot, a természet része vagyok, az állatok és a növények a testvéreim. Közös magból származunk, nincs félnivalóm. A traktoroknál fedeztem fel, hogy megszünt az a bizonyos gyomorgörcs, ami korábban elfogott, mikor testközelbe kerültem egyel, fura volt megélni, de örömmel tölt el:)
A magány: a magány az egyetlen, ami időről időre rámtör. Erre egyetlen megoldást találtam: meditáció. Meditálok, relaxálok, hogy visszanyerjem belső erőm, hogy megerősítsem hitem. Ha tudsz egyébb technikát, szívesen meghallgatom:)
Addig is mosolyogj, ne csak magadra a tükörben, hanem az emberekre is az utcán, a boltokban, a kávézókban…az élet bármely területén! A következő lépés a nevetés lesz! Készülj! 🙂
